Kristályok

A kémiában, az ásványtanban és az anyagtudományban kristályoknak olyan szilárd halmazállapotú anyagokat neveznek, amelyekben az atomok, molekulák vagy ionok szabályos rendben, a tér mindhárom irányában ismétlődő minta szerint helyezkednek el, a térrácsot háromdimenziós elemi cellák hozzák létre. Szabatos definíció szerint diszkontinuális térkitöltésű térrács, aminek külső megjelenési formája síklapokkal határolt mértani test. A szabályosságban esetleg előforduló hibák, az úgynevezett rácshibák; ezek a diszlokációk a kristály fizikai tulajdonságait akár jelentősen meg is változtathatják. Maga a kristály szó az ókori görög κρύσταλλος (krüsztallosz) szóból ered. Szó szerint bármilyen megfagyott dologra utal, mint pl. a jégre. Egykor a szó kimondottan a kvarckristályt jelentette. A kristály szót a nyelvújítás során a jegec vagy jegőc kifejezéssel akarták magyarítani, de ez nem honosodott meg sem a tudományos, sem a köznyelvben, csak olyan formában, hogy a kikristályosodott állapotra a kijegecesedett szó is alkalmazható. Egyesek a kristályoknak természetfeletti (pl. gyógyító) hatást tulajdonítanak.

Kristályformák

A kristályformákat a kristályt alkotó atomok kötésszögei alakítják ki, ezért állandóak. A tér három irányába mutató kristálytani tengelyeket lehet felvenni jellemzésükre. A tengelyek meghatározott szögeket zárhatnak be egymással és különböző hosszúságúak lehetnek. A legkülönbözőbb kristályok is alapvetően csak a tengelykeresztjükben térnek el egymástól.

A tengelyek tulajdonságai szerint megkülönböztetünk:

1. Izometrikus vagy szabályos - a tengelyek egyenlő hosszúságúak, az általuk bezárt szög mindegyike 90°, kockaformájú kristályok, jellemzőjük hexaéder, oktaéder, tetraéder;
2. Tetragonális vagy négyszöges - a tengelyek közül egynek a hossza változó, a másik kettő egyenlő, a bezárt szög 90°-os, négyzetes oszlop alakú kristályok, jellemzőjük trapezoéder, szkalenoéder, négyzetes prizma;
3. Rombos - a tengelyek különböző hosszúságúak, a bezárt szögük 90°, téglatest alakú kristályok, jellemzőjük a diszfenoid, dipiramis, rombos piramis;
4. Trigonális - a leghosszabb tengelyen két, arra merőleges, egyforma hosszúságú tengely helyezkedik el, amik egymással 60°-os szöget zárnak be, háromszöges oszlop alakú kristályok, jellemzőjük romboéder, trapezoéder, trigonális prizma;
5. Monoklin vagy egyhajlású - a tengelyek nem egyenlő hosszúságúak, és az egyik szög nem egyenlő 90°-kal, trapezoid alakú kristályok, jellemzőjük a szfenoid, dóma és prizma;
6. Triklin vagy háromhajlású - a tengelyek nem egyenlő hosszúak és egyetlen szögük sem 90°, trapezoid kristályok, jellemzőjük a pedion és a véglap;
7. Hexagonális vagy hatszöges - az egyik tengelyre három merőleges tengely húzható, amik egymással 60°-os szöget zárnak be, hatszöges oszlop alakú kristályok, jellemzőjük dihexagonális prizma, piramis, trapezoéder.

A kristálylapok általában párhuzamosak valamelyik tengellyel, de előfordul, hogy három tengelyre mért adott távolságok rajzolnak ki lapot, ekkor háromszöges lapok jönnek létre, ilyenek alkotják a piramisformájú kristályokat.

A kristályformák nem mindig kivehetőek, ezért a kristályosodás alakja szerint is lehet csoportosítani a kristályokat.

• Saját alakú
• Fenn-nőtt - valamely felültre tapadó, onnan kiinduló kristályosodásnál a felülettel érintkező kirástálylapok torzulnak, mivel ott nem fejlődik. Ez jellemző az üregkitöltő kristályosodásra
• Benn-nőtt - oldatból kiváló kristály, aminek minden részlete saját kristály alakú, mivel szabadon növekedhet minden irányban
• Egyirányban növekvők:
  • oszlopos
  • rostos
  • tűs
  • pamacsszerű
• Két irányban növekvők:
  • táblás
  • lemezes
  • pikkelyes
  • leveles
• Vázkristályos
• Fürtös-gömbös
• Bekérgezés
• Alacsony kristályosodási készségű - egyes ásványok kristályosodáskor szinte mindig befejezetlennek hatnak, egy részükben kristályosak, más részükben amorfak (például pirit)

Forrás: wikipédia